Prológus

Mikor fiatal vagy, néha úgy érzed semmi sem bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész világ előtted hever. Nagy terveid vannak. NAGY tervek. Majd hirtelen jön egy hatalmas hullám és elsodor mindent. Nem marad semmi, csak a roncsok. Az életed roncsai, amit nem vagy képes össze rakosgatni. És akkor jön Ő. Ő aki mindent még bonyolultabbá tesz. Sokan mondják a szerelem akkor az ígazi ha sosem teljesül be. Igen ha az ember megszűnik önmagának lenni, ha nélküle már nem vagy képes semmire. Csak egy lélektelen szív vagy aki némán sikít a társáért. Olyan könnyű ezt mondani, de nehéz átélni. Mikor már semmi sem normális, mikor érzed, hogy nem helyesen cselekedsz, de még sem vagy képes leállni. Akkor megtörtént. A világod ellepte a rózsaszín köd és belépett a pokol édes angyala, a SZERELEM.