Sétálok az utcán egyedül, a bőröndömet húzva magam után és egy esernyővel a kezemben, mivel elég rendesen esik az eső. Éppen a Manchesteri egyetem épülete felé tartok. Idén kezdem az első évemet. Jasmine Clark-nak hívnak. Mindig is az édesanyám volt a példaképem. Ő ügyvéd. Ez a szakma nekem is megtetszett. Szerettem volna segíteni a bajbajutott ártatlan embereken. Amikor 6 éves lehettem az édesapám elhagyott minket. Nem értettem és nem is akartam megérteni, hogy miért tette ezt velünk. De az édesanyám mindig erős volt és mellettem állt a bajban. Nagyon szeretem őt. De az egyetem miatt ide kellett költöznöm Manchesterbe, ezért keveset láthatom majd. Sose tartottam magam szépnek. Én csak egy ember vagyok, akibe mindenki belerúg. Barátaim se voltak soha. Csak sétáltam az utcán. Az eső egyre jobban esett és a szél is kezdett felerősödni. Amilyen szerencsés vagyok, nem tudtam megtartani az esernyőt. A szél erősebb volt és kitépte a kezemből. Majd egy nagy csattanásra lettem figyelmes. Körülnéztem és egy elég drágának tűnő sportkocsit láttam, egy fának ütközve. Aztán megpillantottam az esernyőmet a szélvédőjén. A szívem kihagyott egy ütemet. Az én bénaságom miatt lehet, hogy valaki megsérült. Ezt a szempontot hamar kizárhattam, ugyanis egy magas, 20 év körüli, göndör hajú fiú szállt ki a kocsiból, az ajtót becsapva maga után. Elég idegesnek tűnt.
-Mond te teljesen hülye vagy? Ez egy méregdrága kocsi. Hogy képzeled, hogy csak úgy rádobod a szélvédőre a rohadt esernyődet? Ezt most ki fogja kifizetni? A szüleim ki fognak nyírni egy ilyen hülye picsa miatt.-üvöltözött miközben a károkat mérte fel az autón.
-Sajnálom, de a szél kitépte a kezemből az esernyőt. De természetesen kifizetem.-mondtam alig érthetően.
-Még szép, hogy kifizeted. -vágta a fejemhez, majd ezek után elég alaposan végigmért. Kezdtem magam nagyon kínosan érezni. -De ha belegondolok, kárpótolhatnál is valamivel. -mondta és perverz mosoly ült az arcára.-Ahogy elnézem jó lehetsz benne cica.-kacsintott, majd közelebb jött, közelebb húzott magához, majd elég rendesen letapizott.
-Itt akarod a kocsiban vagy menjünk fel hozzám?-súgta a fülembe.
Amilyen gyorsan csak tudtam ellöktem magamtól és akkora pofont vágtam le neki, amekkorát csak az erőm engedett. Ez egy perverz állat. Hogy meri ezt megcsinálni? Hogy veszi a fáradtságot ehhez?
-Undorító vagy!-vágtam a fejéhez, majd felkaptam a bőröndömet és továbbsiettem amilyen gyorsan csak tudtam.
-Még kereslek cica.-kiabált utánam, aztán hallottam ahogy elhajt a kocsijával.
Szánalmas, hogy ilyen emberek vannak. A történtek után nemsokkal odaértem az egyetemhez. Egy gyönyörű, hatalmas épület volt. Bementem és megkerestem az titkárságot, hogy bejelentkezzek és megkapjam a szobakulcsomat. Nagyon nagy volt a suli, ezért sikerült eltévednem. Hirtelen egy hangot hallottam meg a hátam mögül.
-Szia! Csak nem eltévedtél?
Megfordultam és egy magas, szőkésbarna hajú lányt véltem felfedezni.
-Szia! De, sikeresen eltévedtem. Meg tudnád nekem mutatni, hol van a titkárság?
-Persze, gyere utánam. Amúgy Gemma Styles vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Jasmine Clark.-fogtunk kezet, majd Gemma elindult, én pedig csak követtem. Pár perc elteltével már egy ajtó előtt álltunk meg, amin a ,,Titkárság" felirat díszelgett.
-Megérkeztünk.-mondta.
-Köszi a segítséget.
-Nincs mit, majd később találkozunk. De most itt kell, hogy hagyjalak.
-Rendben. Köszi még egyszer.
-Szívesen.-válaszolt, majd otthagyott. Bekopogtam az ajtón, amin egy ,,gyere" után be is mentem.
*
Hamar elintéztem a dolgokat. Megkaptam a szobakulcsokat és a papírokat is kitöltöttem. Már hivatalosan is egyetemista vagyok. Átmentem a kollégiumba és rögtön felmentem az úgymond ,,lakásomba". Ahogy beléptem volt egy kisebb előszoba, aztán egy kis nappali, egy fürdő és két szoba.
Nagyon jól nézett ki a hely. Elvileg lesz majd egy szobatársam is. A nap többi részében, pakolásztam, kipakoltam a cuccaimat, este pedig hamar elaludtam.
*
Reggel hamar fent voltam. Nagyon izgultam az első nap miatt. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet. 7 órát mutatott az óra, amikor elindultam a suliba. Az egyetemnél rengeteg ember volt. Ahogy sétáltam befelé, úgy éreztem, mindenki engem néz. Talán elfelejtettem felöltözni. Nem az nem lehet. Csak mentem tovább, amikor egy ismerős alakot pillantottam meg. Ne, csak őt ne. Nem hiszem el, hogy ő is ide jár. Csak megpróbálok láthatatlanul elmenni, hátha nem vesz észre. Elindultam, de szokás szerint megint nem volt szerencsém.
-Hello cica! Csak nem ide jársz?-ragadta meg a csuklóm.
-Nem, csak idevarázsolt egy varázsló.-válaszoltam neki gúnyos hangon.
-Bírom a tüzes csajokat. Ugye tudod, hogy van még egy kis elintéznivalónk?
-Veled? Arra várhatsz.-téptem ki a kezem a kezéből és továbbmentem. Hallottam még egy fütyülést, de nem foglalkoztam vele. Ahogy mentem a folyosón elég furcsán néztek rám. Jött velem szembe 3 csaj. Ahogy elhaladtak mellettem az egyik majdnem fellökött.
-Lehet, hogy nem férsz el a hatalmas méretű egódtól, de figyelhetnél egy kicsit. Lehet, hogy nem kellett volna beszólnom, mert a hercegnő majdnem leharapta a fejem.
-Azt hiszed, hogy ide jársz és csak úgy beszólogathatsz nekem. Te itt nem vagy senki. Szóval inkább tűnj el. -közölte velem és továbbment a két csicskájával. Abban a pillanatban bőgni tudtam volna, Éreztem, ahogy az első könnycsepp legördült az arcomon. Gyorsan letöröltem és az előadóterem felé siettem.
*
A nap többi részében minden szünetben beszólt valaki, az előadótermekben is egyedül ültem az első sorban. A tanulás legalább elterelte a figyelmem. Mindig is kitűnő tanuló voltam. Én voltam az a stréber, aki mindig 5-öst dogákat ír és még csak 1 kapcsolata volt, de akkor is átverték. Lassan teltek az órák. Délután hazamentem és tanultam. Egész délután csak tanultam. Este pedig az ajtó nyílását hallottam. Biztos a szobatársam. Előre féltem, hogy ki lesz az......
