2.rész Lehet, hogy félreismertem?

Sziasztok! Meghoztam a 2. részt. Tudom, hogy elég hosszú idő telt el azóta, mióta felraktam az első részt, de nem volt időm. De remélem szívesen olvassátok tovább a blogot. Komizzatok sokat, hogy megtudjam milyen lett! Jó olvasást!! :))))

A kilincs lenyomódott, majd lassan kinyílt az ajtó. Egy számomra már ismerős arcot fedeztem fel. Gemma volt az 3 bőrönddel. Ahogy megláttam megkönnyebbültem.
-Szia! Én vagyok az új lakótársad.-jött beljebb.
-Szia!
-Örülök, hogy melléd raktak, nem valami idióta mellé. - forgatta meg szemeit.
-Hát ennek én is örülök! -húztam mosolyra szám.
-Jól elleszünk!
-Remélem!
Gemma elkezdte kipakolni a cuccait. Én addig megcsináltam a házimat és tanultam holnapra.
-Jut eszembe! Holnap délután lesz a gólyaavató, szóval készülj fel! -vigyorgott Gemma.
-Hogy mi? -néztem rá rémült tekintettel. -De ugye nekem nem kell mennem?
-De, igen! Jönnöd kell, mivel gólya vagy!-nevetett.
-Ne már! Én nem akarok menni! Ki fognak készíteni!
-Dehogy fognak! Jó buli lesz, ne parázz!
-Aha, persze. -fordultam el és inkább könyvet olvastam, még álomba nem merültem.
Reggel már elég korán fent voltam. Elvégeztem reggeli teendőimet (öltözés, fogmosás, fésülködés, zuhanyzás, reggelizés, sminkelés stb.), bepakoltam a mára szükséges könyveimet és már indulásra kész voltam. Az előszobába mentem, épp vettem a cipőm, amikor megláttam egy borítékot az ajtónál. Felvettem és alaposan szemügyre vettem. Az én nevem volt rajta. Kibontottam, kivettem a benne lévő papírt és elolvastam.

Ma gyólya avató délután lesz, ami után még van egy kis elintézni valónk! Hidd el élvezni fogod!
U.I. Csini fehérnemű legyen rajtad cica!
                                                                                                                                         H xxx

Egyből széttéptem a papírt és kidobtam. Nagyon ideges lettem. Ez egy idióta, addig nem fog békén hagyni, amég meg nem kapja, amit akar. Talán meg kéne tennem, hogy békén hagyjon? Hülye vagyok! Teljesen elment az eszem. Egy ilyen idiótával soha. Bár ha belegondolok, nem csúnya idióta. Azok a gyönyörű szemek és a barna, göndör haj, amihez egy édes mosoly csatlakozik. Jézusom mi van velem. Teljesen elment az eszem. Megpróbáltam elterelni a gondolataimat és inkább elindultam a suliba.

*
Ma csak 3-ig voltam megtartva az előadások. Azután rögtön el is kezdődött  a gólyaavató. Most 5 óra van. Gemmának köszönhetően a suliba ma nem kaptam annyi beszólást, de azért egy-két embernek ma is sikerült rontani a hangulatomon, az ilyen mondatokkal, mint pl.: Hogy nézel ki? Nem is értem, hogy az a helyes srác, hogy állhatott veled szóba, hiszen csak egy senki vagy, aki csúnya, mint a bűn. Tényleg ma még nem is láttam ,,őfelségét", aminek kimondottan örülök. A szivatások az aulában történtek, ahol már pár ember megjárta a hülye feladatok miatt, majd megtörtén az a dolog, amit nem akartam, hogy megtörténjen. Meghallottam a nevem. Kikerekedett szemmel néztem a hang irányába. A srác, akit Ednek hívnak (csak azért tudom, mert az elején elmondta a nevét) megismételte a nevem. Lassan lépkedtem Ed felé. Amikor kiértem, elmondta mit kell csinálnom. Azt a feladatot kaptam, hogy egy hétig át kell költöznöm egy Harry nevű sráchoz és azt kell csinálnom, amit mondd. Ez már az elején rosszul hangzott, de azt se tudom ki az a Harry.
-Először is ki az a Harry? -néztem kérdőn Ed-re.
-Hát ő. -mutatott az ajtó felé.
Hátrafordultam és sokkot kaptam. Ott állt ő az ajtónak támaszkodva, mosollyal az arcán. Nem,  nem és nem! Ez nem lehet igaz!
-Én ezt nem csinálom meg!- tiltakoztam.
-Márpedig ezt a feladatot kaptad, ezért ezt kell megcsinálnod! Jó szórakozást!- kacsintott.
Ebben a pillanatban elindultam a kijárat irányába. Kénytelen voltam elmenni Harry mellett, mivel csak egy kijárat volt az aulából. Rá se néztem csak siettem kifelé és rögtön haza is mentem. Pár perc alatt oda is értem a hatalmas épülethez, bementem és megkerestem a 20-as lakást, ami a miénk volt. Már az ajtó előtt álltam, a lakáskulcs már a kezemben volt, hogy kinyissam az ajtót, de hirtelen két kezet éreztem meg derekamon, amihez egy hang is csatlakozott.
-Szia cica!
 Egyből tudtam ki a hangnak és a kezeknek a gazdája. Megfordultam és azonnal ellöktem magamtól. Ezt követően egy pofont is kapott.
-Ugye tudod, hogy ettől csak jobban beindulok.
-Mit keresel itt?
-Jöttem behajtani a tartozást.
-Nincs semmilyen tartozás! Takarodj innen!
-Nem megyek sehova, hiszen tudom, hogy te is akarod! -ahogy befejezte mondandóját, közelebb jött és megcsókolt.
-Te meg mit képzelsz?-löktem el magamtól, bár nagyon jól csókol.
-Ne ellenkezz! Tudom, hogy te is akarod! -mondta és megint megcsókolt.
Akkor már teljesen elgyengültem. Totál elvette az eszem gyengéd, de mégis vad csókjával. Nem tudom mi ütött belém, de akartam őt, annak ellenére, hogy tudtam milyen és, hogy megint én fogok pórul járni. De mindez nem érdekelt, ezekben a pillanatokban. Pár perc elteltével elváltak ajkaink. Harry kivette a kezemből a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Megfogta a kezem és behúzott, majd rögtön be is zárta a bejáratot. Újból ajkaimnak esett. Nekitolt a falnak és csak csókolt. Olyan jól csókol, egyszerűen nem tudtam neki ellenállni, pedig tudtam mindent meg fogok bánni. Kezeit a combjaimra rakta és felkapott. Éreztem, hogy már nagyon kész van, ugyanis farmerja kezdett egyre szűkebbé válni számára. Elindult velem a karjaiban a szoba felé, de ezalatt is csókjaival halmozott el. A szobába érve egyik kezével becsapta az ajtót, majd lerakott az ágyra és azonnal fölém kerekedett. Csókjaival árasztott el. Már nem csak számat csókolta, időközben áttért a nyakamra és azt halmozta el apró puszikkal. Egyszer csak megéreztem hatalmas tenyerét oldalamon, ahogy egyre feljebb és feljebb haladt. Megfogta pólóm alját, levette rólam és eldobta. Hasonlóképp cselekedtem én is. Feltárult előttem kidolgozott felsőteste, melyet néhány tetoválás díszített. Az ajkamba harapva élveztem a látványt. Egyre biztosabb voltam abban, hogy akarom őt. Itt és most. Lerángattuk egymásról a nadrágokat is, már csak fehérnemű volt rajtunk. A szobát sóhajaink töltötték be.
-Akarlak bébi! -nézett szemeimbe Harry. Szemei már szinte feketék voltak a vágytól.
Újra megcsókolt. Megemelte hátamat és kikapcsolta melltartómat. Levette rólam, majd elhajította a szoba egyik sarkába. Végignézett rajtam elég elégedett arcot vágott. Hangunk egyre jobban kitöltötte a szobát. Lekerült rólunk az utolsó ruhadarab is, majd megtörtént az, aminek meg kellett történnie.
*
Fáradtan feküdtünk egymás mellett. A fejem Harry mellkasán volt. Ő pedig egyik kezével átkarolt.
-Hát ez valami hihetetlen volt! Ha belegondolok, hogy egy hétig hozzám kell költöznöd és azt kell csinálnod, amit én mondok. Szuper egy hét lesz. -vette elő perverz mosolyát.
-Na azért nehogy azt hidd, hogy ez így is lesz.
-Márpedig így lesz.
-Álmodozz csak!
Beszélgettünk még egy kicsit. Pár dolgot megtudtam Harryről és már nem is tartottam akkora beképzelt idiótának. Éreztem, hogy szemeim lecsukódnak és aludnom kell. Az utolsó gondolatom ez volt: Lehet, hogy félreismertem?

1.rész Rossz kezdet, azaz első nap Manchesterben

Sétálok az utcán egyedül, a bőröndömet húzva magam után és egy esernyővel a kezemben, mivel elég rendesen esik az eső. Éppen a Manchesteri egyetem épülete felé tartok. Idén kezdem az első évemet.  Jasmine Clark-nak hívnak. Mindig is az édesanyám volt a példaképem. Ő ügyvéd. Ez a szakma nekem is megtetszett. Szerettem volna segíteni a bajbajutott ártatlan embereken. Amikor 6 éves lehettem az édesapám elhagyott minket. Nem értettem és nem is akartam megérteni, hogy miért tette ezt velünk. De az édesanyám mindig erős volt és mellettem állt a bajban. Nagyon szeretem őt. De az egyetem miatt ide kellett költöznöm Manchesterbe, ezért keveset láthatom majd. Sose tartottam magam szépnek. Én csak egy ember vagyok, akibe mindenki belerúg. Barátaim se voltak soha. Csak sétáltam az utcán. Az eső egyre jobban esett és a szél is kezdett felerősödni. Amilyen szerencsés vagyok, nem tudtam megtartani az esernyőt. A szél erősebb volt és kitépte a kezemből. Majd egy nagy csattanásra lettem figyelmes. Körülnéztem és egy elég drágának tűnő sportkocsit láttam, egy fának ütközve. Aztán megpillantottam az esernyőmet a szélvédőjén. A szívem kihagyott egy ütemet. Az én bénaságom miatt lehet, hogy valaki megsérült. Ezt a szempontot hamar kizárhattam, ugyanis egy magas, 20 év körüli, göndör hajú fiú szállt ki a kocsiból, az ajtót becsapva maga után. Elég idegesnek tűnt.

-Mond te teljesen hülye vagy? Ez egy méregdrága kocsi. Hogy képzeled, hogy csak úgy rádobod a szélvédőre a rohadt esernyődet? Ezt most ki fogja kifizetni? A szüleim ki fognak nyírni egy ilyen hülye picsa miatt.-üvöltözött miközben a károkat mérte fel az autón.

 -Sajnálom, de a szél kitépte a kezemből az esernyőt. De természetesen kifizetem.-mondtam alig érthetően.

-Még szép, hogy kifizeted. -vágta a fejemhez, majd ezek után elég alaposan végigmért. Kezdtem magam nagyon kínosan érezni. -De ha belegondolok, kárpótolhatnál is valamivel. -mondta és perverz mosoly ült az arcára.-Ahogy elnézem jó lehetsz benne cica.-kacsintott, majd közelebb jött, közelebb húzott magához, majd elég rendesen letapizott.

-Itt akarod a kocsiban vagy menjünk fel hozzám?-súgta a fülembe.
Amilyen gyorsan csak tudtam ellöktem magamtól és akkora pofont vágtam le neki, amekkorát csak az erőm engedett. Ez egy perverz állat. Hogy meri ezt megcsinálni? Hogy veszi a fáradtságot ehhez?

-Undorító vagy!-vágtam a fejéhez, majd felkaptam a bőröndömet és továbbsiettem amilyen gyorsan csak tudtam.

-Még kereslek cica.-kiabált utánam, aztán hallottam ahogy elhajt a kocsijával.
Szánalmas, hogy ilyen emberek vannak. A történtek után nemsokkal odaértem az egyetemhez. Egy gyönyörű, hatalmas épület volt. Bementem és megkerestem az titkárságot, hogy bejelentkezzek és megkapjam a szobakulcsomat. Nagyon nagy volt a suli, ezért sikerült eltévednem. Hirtelen egy hangot hallottam meg a hátam mögül.

-Szia! Csak nem eltévedtél?
Megfordultam és egy magas, szőkésbarna hajú lányt véltem felfedezni.

-Szia! De, sikeresen eltévedtem. Meg tudnád nekem mutatni, hol van a titkárság?

-Persze, gyere utánam. Amúgy Gemma Styles vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Jasmine Clark.-fogtunk kezet, majd Gemma elindult, én pedig csak követtem. Pár perc elteltével már egy ajtó előtt álltunk meg, amin a ,,Titkárság" felirat díszelgett.

-Megérkeztünk.-mondta.

-Köszi a segítséget.

-Nincs mit, majd később találkozunk. De most itt kell, hogy hagyjalak.

-Rendben. Köszi még egyszer.

-Szívesen.-válaszolt, majd otthagyott.  Bekopogtam az ajtón, amin egy ,,gyere" után be is mentem.

*
Hamar elintéztem a dolgokat. Megkaptam a szobakulcsokat és a papírokat is kitöltöttem. Már hivatalosan is egyetemista vagyok. Átmentem a kollégiumba és rögtön felmentem az úgymond ,,lakásomba". Ahogy beléptem volt egy kisebb előszoba, aztán egy kis nappali, egy fürdő és két szoba.
Nagyon jól nézett ki a hely. Elvileg lesz majd egy szobatársam is. A nap többi részében, pakolásztam, kipakoltam a cuccaimat, este pedig hamar elaludtam. 

*
Reggel hamar fent voltam. Nagyon izgultam az első nap miatt. Gyorsan elvégeztem a reggeli teendőimet. 7 órát mutatott az óra, amikor elindultam a suliba. Az egyetemnél rengeteg ember volt. Ahogy sétáltam befelé, úgy éreztem, mindenki engem néz. Talán elfelejtettem felöltözni. Nem az nem lehet. Csak mentem tovább, amikor egy ismerős alakot pillantottam meg. Ne, csak őt ne. Nem hiszem el, hogy ő is ide jár. Csak megpróbálok láthatatlanul elmenni, hátha nem vesz észre. Elindultam, de szokás szerint megint nem volt szerencsém.

-Hello cica! Csak nem ide jársz?-ragadta meg a csuklóm.

-Nem, csak idevarázsolt egy varázsló.-válaszoltam neki gúnyos hangon.

-Bírom a tüzes csajokat. Ugye tudod, hogy van még egy kis elintéznivalónk?

-Veled? Arra várhatsz.-téptem ki a kezem a kezéből és továbbmentem. Hallottam még egy fütyülést, de nem foglalkoztam vele. Ahogy mentem a folyosón elég furcsán néztek rám. Jött velem szembe 3 csaj. Ahogy elhaladtak mellettem az egyik majdnem fellökött.

-Lehet, hogy nem férsz el a hatalmas méretű egódtól, de figyelhetnél egy kicsit. Lehet, hogy nem kellett volna beszólnom, mert a hercegnő majdnem leharapta a fejem.

-Azt hiszed, hogy ide jársz és csak úgy beszólogathatsz nekem. Te itt nem vagy senki. Szóval inkább tűnj el. -közölte velem és továbbment a két csicskájával. Abban a pillanatban bőgni tudtam volna, Éreztem, ahogy az első könnycsepp legördült az arcomon. Gyorsan letöröltem és az előadóterem felé siettem.

*
A nap többi részében minden szünetben beszólt valaki, az előadótermekben is egyedül ültem az első sorban. A tanulás legalább elterelte a figyelmem. Mindig is kitűnő tanuló voltam. Én voltam az a stréber, aki mindig 5-öst dogákat ír és még csak 1 kapcsolata volt, de akkor is átverték. Lassan teltek az órák. Délután hazamentem és tanultam. Egész délután csak tanultam. Este pedig az ajtó nyílását hallottam. Biztos a szobatársam. Előre féltem, hogy ki lesz az......

Prológus

Mikor fiatal vagy, néha úgy érzed semmi sem bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész világ előtted hever. Nagy terveid vannak. NAGY tervek. Majd hirtelen jön egy hatalmas hullám és elsodor mindent. Nem marad semmi, csak a roncsok. Az életed roncsai, amit nem vagy képes össze rakosgatni. És akkor jön Ő. Ő aki mindent még bonyolultabbá tesz. Sokan mondják a szerelem akkor az ígazi ha sosem teljesül be. Igen ha az ember megszűnik önmagának lenni, ha nélküle már nem vagy képes semmire. Csak egy lélektelen szív vagy aki némán sikít a társáért. Olyan könnyű ezt mondani, de nehéz átélni. Mikor már semmi sem normális, mikor érzed, hogy nem helyesen cselekedsz, de még sem vagy képes leállni. Akkor megtörtént. A világod ellepte a rózsaszín köd és belépett a pokol édes angyala, a SZERELEM.